Az orvosok elkezdték a császármetszést, de amikor meglátták a babát, nem hittek a szemüknek
Nick Schnarr nős férfi, két gyermek édesapja, és úton van a harmadik baba is. Úgy döntött, hogy megosztja a gyermekvállalással kapcsolatos tapasztalatait, mivel tudta, hogy egészségügyi problémái lesznek.
Nick vallomása:
Az elmúlt kilenc hónapban a feleségem, Brooklyn, egy nagyon beteg babával volt terhes. Három-négy hónappal ezelőtt derült ki, hogy súlyos hydrocephalusa van. Korábban ezt a betegséget „víz az agyban” néven emlegették, mivel az agyban különböző folyadékok voltak jelen. Végül beutaltak minket a Cincinnati Gyermekkórházba (USA), ahol több szakember is azt mondta, hogy szörnyű az állapota.
Mindenki azt mondta, hogy a baba állapota rosszabb a normálisnál, annyira szélsőséges, hogy a szakemberek abbahagyták az agyában lévő folyadékok mérését és ellenőrzését, mivel ez már nem hozott semmilyen változást. Nyíltan közölték velünk, hogy több mint 90%-os az esélye annak, hogy a baba születése után hamarosan meghal, vagy olyan súlyos kognitív károsodást szenved, hogy az életminőségét nehéz lesz elképzelni. Volt egy palliatív ellátási konzultációnk a túlélési intézkedések alkalmazásával kapcsolatban, és részletes, borzalmas, érzelmes megbeszéléseket folytattunk az etikáról, hogy mikor kell esetleg elvenni vagy abbahagyni az ilyen ellátást (ami azt eredményezné, hogy a baba „csendben” meghal).
Brooklyn Cincinnatiba költözött, és egy hotelben lakott a kórház közelében arra az esetre, ha megindulna a szülés. Én ide-oda utazgattam, miközben próbáltam dolgozni és gondoskodni Sophie-ról és Lilyről. Július 8-án megindult a szülés, és szó szerint 15 perccel azelőtt, hogy visszavitték volna, hogy elvégezzék a császármetszést, volt egy újabb megbeszélésünk az orvosokkal a légzőcső használatáról, és arról, hogy mikor kell eltávolítani a csövet, és elengedni a babát. A baba sírva született – a legédesebb hang, amit valaha hallottam.
Röviden
Röviden, Charlie Edward Schnarr az intenzív osztályon maradt tegnapig, mikor mindannyian hazajöttünk. Úgy tűnik, hogy ő egy gyönyörű, hétköznapi baba, aki mindent megtesz, amit bármelyik másik baba. Van egy kis kamrai megnagyobbodása, de ezt rendszeres kontrollvizsgálatokkal meg lehet oldani.
Az orvosok szerint
Hogy történhetett ez? Az orvosok azt mondták nekünk: „Nem tudunk, és nem is tudunk orvosi magyarázatot találni arra, aminek tanúi voltunk”. Valahogy az agya talált egy természetes kivezető utat az elzáródásnak, és átirányította a folyadékot, ami az agyvíz nyomasztó „tartalékát” okozta. Az elmúlt héten többször hallottam az „isteni beavatkozás” és a „csoda” szavakat, mint ahányszor meg tudnám számolni. Az évtizedes tapasztalattal rendelkező ápolók és az országszerte nagyra becsült és csodált orvosok megdöbbentek, de örültek.
A barátok, családtagok, ügyfelek, kollégák és még idegenek dominóhatása miatt nincs kétségem afelől, hogy emberek ezrei imádkoztak értünk. Szívből köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm mindannyiuk gondolatait, imáit, bátorító üzeneteket, kártyákat, sms-eket, e-maileket és a bőséges szeretetet. Isten valóságos, és csodákat tesz.”
Nem tudjuk, hogy Isten létezik-e vagy sem, de a lényeg, hogy soha ne adjuk fel és harcoljunk azért, amit igazán szeretünk, a jövő tele van meglepetésekkel és csak akkor tudjuk meg, hogy mit tartogat számunkra, ha eljutunk oda.