Máris megvan Novák Katalin utódja? Íme Ő!

Török Gábor szerint a kegyelmi botrány egyik legszomorúbb következménye az lehet, hogy a miniszterelnök szkepszise tovább erősödött a nők politikai szerepvállalásával kapcsolatban.

Úgy véli, a kormányfő egyébként is elégedetlen volt Novák Katalinnal, amiért olyan kérdésekben is megnyilvánult, melyekben „nem osztottak neki lapot”. A politológus szerint a kegyelmi ügy lezárult, de jócskán tartogat tanulságokat. Melyek ezek?

Milyen kellemetlenségeket okozhat Magyar Péter a kormányoldalnak, fordulatot jelent-e, hogy Azahriah a nevét adja egy kormányellenes tüntetéshez, azaz lehet-e a Hősök tere a magyar Majdan? És miért jutott arra, hogy Orbán Viktor helyében Varga Mihály pénzügyminisztert jelölné államfőnek?

Török Gábor: Ha Orbán Viktor fejével gondolkodom, Varga Mihály lehet az államfő

Abba bukott bele Novák Katalin, hogy kegyelmet adott K. Endrének, vagy abba, ami az utána következő napokban történt, vagyis nem történt?

Vannak, akik azt mondják, hogyha az első reakció jobb, menthette volna magát, ám szerintem nem. Lehetett volna más a forgatókönyv, de ez az ügy annyira a szíve közepén találta el a Fidesz politikáját, hogy a végeredmény ugyanaz lett volna. Nem hiszem, hogy a választók elsöprő többsége azért kívánta volna a köztársasági elnök lemondását, mert rosszul reagált az örmény elnökkel tartott sajtótájékoztatóján, amikor szembesítették a történtekkel. Bár rosszul reagált.

Lényegében tagadott.

Tagadott, terelt. Mindezt furcsa, bicskanyitogató stílusban tette az ügy jellegéhez képest.

De szerintem ez már kevésbé jutott el az emberekhez, mint a kegyelmi ügy súlya.

Egy őszintének látszó bocsánatkérést nem lehetett volna eljuttatni az emberekhez? Ha Novák azt mondja, hibázott, tévedett, nem volt körültekintő, de meghívja az áldozatokat a Sándor-palotába, bocsánatot kér tőlük, elnöki ciklusának hátralévő részét pedig az áldozatvédelemnek szenteli?

Ez lett volna a helyes válasz, ha ő és a hivatala alázatosabban áll hozzá a történtekhez. Ám azt hiszem, a végeredmény ugyanez lett volna. Csak nem egy hét, hanem talán hosszabb idő után következik be. A közvélemény, valamint a miniszterelnök elvárása is a lemondás volt. Már csak azért is kár ezen gondolkodni, hiszen a lemondásról szóló döntést nyilvánvalóan a kormányfő hozta meg.

Mekkora a kár?

Két hibát lehet elkövetni: az egyik, ha tagadjuk, hogy van kár, a másik, ha felnagyítjuk, és a bukás forgatókönyvét olvassuk ki belőle. Nem tudom megmondani, pontosan mekkora a veszteség, Tóka Gábor azt mondja, 3–4 százalékpontot csökken majd a Fidesz népszerűsége. Ezt én nem merném ilyen pontosan belőni, még az is lehet, hogy támogatottsági adatokban nem is látszik meg azonnal, de azért ezek nagy cseppek a pohárban.

És ha végiggondoljuk az elmúlt tizennégy év botrányait, akkor a kegyelmi ügy benne van a top háromban.

Erős a mezőny, hiszen Schmitt Pál lemondása, a Szájer- és a Borkai-ügy is erős történet volt, de ha azt nézzük, hogy mennyire sérti a Fidesz politikájának a magját, akkor ez – a Szájer-ügy mellett – talán a legsúlyosabb.

Számít a kár nagyságában, hogy az ellenzék tud-e érdemi nyomást gyakorolni?

Egy többé-kevésbé szimmetrikus politikai rendszerben számítana, mit csinál az ellenzék. Ha egy hasonló kaliberű ügy 2010 előtt robban ki, akkor nagy jelentősége lett volna annak, hogy mit kezd vele a másik oldal. Egy aszimmetrikus, domináns politikai rendszerben viszont nincs valós relevanciája az ellenzéknek. Persze volt egy magas labda, és nem ütöttek mellé. De ami igaz általában, vagyis, hogy az ellenzék nem tudja a politikai rendszert önmagában megbuktatni, az ebben az esetben is igaz. A Fidesz viszont tud ártani magának, öngólokat rúgni. De arra is képes, hogy egy ilyen ügyből többé-kevésbé sikeresen kimásszon.

Szaladjunk végig azon, mi a tanulság a szereplőknek az ügyből. Novák Katalinról már beszéltünk, de az elnöki szerep szempontjából van-e tanulság?

Van egy általános tanulság: még ebben a rendszerben sem teljesen mindegy, hogy az egyes intézmények élén milyen vezetők állnak.

Konkrétan a köztársasági elnöki intézménnyel kapcsolatban is sokan mondták 2010 után azt: Orbán Viktor a kutyáját, macskáját is odaküldheti, nincs jelentősége. Ha a kiválasztott képes arra, hogy készítsen egy szelfit magáról, akkor alkalmas a pozíció betöltésére.

A tanulság az, hogy ez nem így van. Vannak rendkívüli helyzetek, amikor fontos az, hogy egy szereplő mennyire alkalmas. Az alkalmasság pedig nemcsak médiaképességet jelent, hanem hozzáértést, szervezetépítést, -működtetést, a kockázatok felmérését.

És bizonyos értelemben azt, amiről Novák Katalin a lemondó nyilatkozatában beszélt: szuverenitást.

Azt, hogy az ember átgondolja, egy döntésnek milyen következményei lehetnek. Még akkor is, ha egyébként a döntést kívülről erőltetik rá, vagy szólnak mellette érvek.

Ennek a hatalmi berendezkedésnek az egyik nagy problémája a kontraszelekció, az, hogy a lojalitás, a vezetőhöz való hűség az egyetlen fontos szempont.

Ami persze tényleg fontos, ez jól látszik abban, hogy a Fidesz képes ilyen helyzetekben is fegyelmezett, összetartó csapat maradni.

Bízom abban, hogy ezt a tanulságot Orbán Viktor is átgondolja, ám attól tartok, más tanulságokat tart majd fontosabbnak. Például a nőkre, a nők politikai szerepére vonatkozót.